S01 E15 - 2008.01.14
Ez a helyzet a kórházasbuli után kb. egy hónappal kezdődött.
Dani egyszercsak kitalálta, hogy nem alszik el az ágyában. Sőt,
hallani sem akar az ágyáról. Ilyen határozott kétségbeesett ellenkezést
nem nagyon láttam tőle ezidáig.
Tehát ezidáig altatós rituálé a következő:
- vacsi után játék, molyolás, hencsizés
- hencsi után pancsi
- pancsi után kakaó
-kakaó után fogamosa
-fogmos után D vitamin, cumi odaad, maci, nyuszi szintén
-és vonul együtt gyerekszoba, nagypuszi, ölelkezés, és ugrik be ágyba.
-mosolyog, gagyog vmit, oldalra fordul, éjjeli fény bekapcs (régebben még
ez sem kellett) és én szobából kijövök.
- ötperc múlva alszk.
A mi rituálénknak annyi. Dani, mikoris közelitünk az ágyhoz keserves bömbölős sírással adja tudtommra, hogy eszébe sincs oda bebújni, és urambocsá aludni benne..
Mi következik: próbálom győzködni, bentmaradni vele, mesélni bla bla, und bla bla... semmi, iszonyatosan felhergelődig, és bömböl...
Gondoltam, biztosan rossz napja van, hát gyere bújjunk össze, max elaszol mellettem, de teszlek vissza az ágyadba (ez rossz gondolat, most már tudom). Hát igy még csak csak elment ez,
pár napig. A helyzet rosszabbodott. Olyannyira, hogy álmában simán megneszelte, hogy merényletet készülök ellene, és még úgy álmába majdnem kiszaltózott homorítva a kezemből, ugy szépen vissza az ágyunkba be.
Tamásom jön haza ugye munkából iccaka, csak pillog, hogy hogyhogy a miágyunkba a mókus, mert tudni kell, hogy születése óta a saját ágyában alszik, meg is szokta rituálé minden.
Szóval ágyunkban benn a mókus. Ott szépen alukál. De csak pár napig, mert innentől kezdve
továbbfejlődik az együttalvásunk, és már nem kényelmes neki, sőt kifejezetten nem férünk el...
Eredmény: kialvatlanság, maxinyűgösség, tanácstalanság. Persze a környezetemben gyorsan
akadnak megmondók, hogy na akkor most hét éves koráig ez lesz.. Hát nem is tudom...
Én rendes paralény módjára ezen rágódom is rendesen...
folyt.köv. :)
Aktuál: elmúlt 7 éves, és szépen alszik a saját ágyában. az öthónapos még... szintén :)
