előzmények 

S01 E01 - 2006.12.07

Amikor a fiamat vártam, egyfolytában felhőtlen, a rózsaszínü felhőkön át látó, és magamat gyönyörűnek, és kívánatosnak érző állapotot vártam. Azt az ideálisat, amit akkor, és csakis akkor érez az ember. Hát persze, hogy szerettem, akartam azt az állapotot. Ezt nyomja minden újság, könyv, amit a kismamáknak teremtettek. Valahogy csak olyan rokonok barátnők akadnak, akiknek ilyen volt.

Aztán leesett. Akkor, amikor egy a boldogságot kereső, de nem találó barátommal megosztottam, hogy a boldogságom abból áll össze, hogy megélem, átélem, és magamévá teszem a boldog pillanataimat, és ez hoz egyensúlyt bennem. Na nem unalmas az élet, és vannak izgalmak, fájdalmak, forró könnyek, de így kerek az egész. Rendben van. Magyaráztam, magyaráztam, hogy megértse, hogy nem vagyok ufó, a lehetőség mindenkinek adott...

... szóval leesett. És hirtelen megéltem a rózsaszínű kismama pillanataimat. Fantasztikus kismamaságom volt. Belefértünk a bőrömbe, nem repedt és szakadt szét a kisgömbőc.

plussz aktuál: amikor az első fiamat vártam. fantasztikus kismamaságom volt. a másodiknál bár minden igyekezetemmel azon voltam, hogy megéljem a boldog pillanatokat, boldogságérzéseket magamévá tettem, szuperül tényleg, sikerült is, boldog voltam és vagyok, és nagyon nehéz kismamaságom volt. Mondhatnám, hogy az első szuper kismamaságom a micsoda máázli esete volt!