S01 E09 - 2007.09.28

A megfelelő kivizsgálás, és előkészítés után helyi érzéstelenítésben végzett, UH vezérelt mintavétel megtörtént.

Nna. az ember fogja magát, és némi ruhával, és piperével felszerelkezve jelentkezik a kórházban. Éhgyomorra: nem eszik, nem iszik. Kicsit izgul, mert azt hallotta, hogy nem fáj, csak egy kicsit, és inkább utána.

Koradélután lesétál az ultrahangvizsgálóba, ahol a professzor és az ő asszisztense már várja kedvesen. Feldobja magát az ágyra, és szépen lefertőtlenitik, előkészítik a vizsgálót teljesen sterilbe. Amikor előkerülnek a tűk, hogy - Professzor úr, melyikkel szeretné? - A vastagabbal, mert olyan szépen elől van! - na akkor már ideges. Azon elmélkedik, miért nem kapott egy kis nyugtatót, mert midjárt szétveti az izgalom... rossz értelemben.

Professzor úr felszippantja a giga méretű lidocaint, és beledöfi a hasába. Nem szarozik, sity-sutty döf, jó mélyen. Nna ez is megvolt.

Még kicsit szöszmötölnek, steril cuccok, meg miegyéb, aztán megtörténik. Nem tart sokáig négyszer szúrnak. Sajnos a harmadik szúrásnál nem bírtam uralkodni magamon, így meg kellett ismételni. Tehát önuralom!!! Ezt még tanulnom kell az életben, ha jót akarok. 

Brutális volt, túl vagyok rajta. Mivel átszurták a hashártyát (persze..), ezért (most már tudom) nagyon fájt a vállam, mert az oda sugárzik.

Minden a legnagyobb rendben történt, utóvérzés nuku, én szépen haza. Otthon ki tudja miért két nap mulva beszédül, és hányingerkedés, hát vissza a kórházba, de persze nem történt semmi komoly. Lelki okok valószínü. Végre otthon. Végleg.

A szövettani vizsgálat elkészült, amely szerint a kindertojás marad, nem kell megoperálni, teljesen jó fajta. Negyedévente kontroll, egy év mulva félévente. Közben szülhetek akár ötöt, ehetek, ihatok, sportolhatok!

Kimondom: MEGÉRTE A BÖKÉS!

       (Professzoromnak)

Jaj, hogy állsz ott? Fehérebben
     Mint patyolat a napon!
  A szemecskéd félve rebben...
    No, ne félj! Nem harapom
      Le az orrod, aranyom,
   Sem az arcod ékességén
 Nem esik baj... Csak nagyon
  Megdöflek a versem végén!

-- és így is lett! :)

Aktuál:

.Fájdalommal és megrendülve értesültem Regöly professzor 2009. július 27-én, hirtelen gyorsasággal bekövetkezett haláláról. Kiváló tehetsége és szorgalma, aktivitása és elkötelezettsége szakmai munkájában, szervezőképessége és sokirányú tevékenysége, humánus magatartása és hatalmas teherbírása messze híres volt.

Drága Doktor Úr! Isten nyugosztaljon! 

S01 E08 - 2007.01.09

hu ettől is bezsongok :D és ha már igy belejöttem a videobombingba, akkor nesztek:

Siouxsie and the Banshees : Peek-a-boo

Aktuál: abszolút :) !

E01 S07 - 2007.01.08.

igen. ez egy különleges szerelmi háromszög.

ez valahogy úgy van, hogy lett a mi szerelmünk, fantasztikus harmóniában élünk. olyan erős ez, hogy még az otthonunkban a falak is beitták, és most már sugározzák magukból ezeket a szeretet hullámokat.

megszületett a gyermekünk, és akkor lett ez a háromszög. bolondul bele kellett szeretni. éredekes, hogy nem tudom megmondani, hogy melyiküket szeretem jobban, de valahogy a gyermekünk iránt érzett szeretett, féltés, annyira erős, amit még sosem tapasztaltam. még akkor sem, mikor megismertem a férjemet. nem is tudtam idáig, hogy van ilyen. és ez szépen gyűrűzik körülöttünk.

ezért nevezem szerelmi háromszögnek. különböző szerelmi szálak ezek, amik minket összekötnek.

aktuál: mára ez már négyszög. 

S01 E06 - 2006.12.27.

a felülettel vannak gondjaim... mégpedig az, hogy mikor is felragasztok egy mintát, felnyalom , simitgatom, vigyázok hogy ne szakadjon, ne legyen rongyos, és aztán jol megszárad, akkor furcsan csinálódik a felülete.

pontosan ugy csinálódik, hogy én szépen átkenem ragasztólakkal, mert mondjuk szeretném, ha fényes, erős felülete lenne... vagy ne szeressem? na de szeretném. és átkenem. mondjuk töbször is.. vagy csak egyszer. ezesetben mindegy. és megszárad. és látom, hogy biza látszik a felületen a leges legelső ragasztás széle. meg a szalvéta széle.

azt olvastam szagirodalomban... valami hobbi-füzet, hogy szépen töröljem le a ragacsot, ha van a minta mellett, mert csunya lesz. nem tudom letörölni, mert el megy világgá, amit oda pancsoltam...

hát csunya lett... esetleg száradás után csiszoljam meg a szélét... na ha főnököm engedi, ma kirpóbálom..  mit javasolsz?

S01 E05 - 2006. 12. 11

Tegnap megtaláltam a műhelyemet! Egészen pontosan, ráleltem arra a tevékenységre, ami mostanában nagyon izgat.

Nem kell hozzá sok hely, nincs utána sok kosz, na jó van, de nem oly vészes, mint gondoltam (ez mind nem elhanyagolható körülmény, tekintve, hogy nem túl nagy lakótelepi lakásban egy egyéves mindent lerámolok, és számbaveszem tipegővel telnek a mindennapjaim), és bár semmi, de semmi gyakorlatom nincs még is csak sikerült egy kis falikép, és egy asztali fénykép-kerettel, így első nekifutásnak! huhuhuhuuuu....

Amikor hitetlenkedve láttam, hogy bizony ez nekem megy, mégha nagyon kezdetlegesen is, akkor már elöntötte az agyamat a sok ötlet. Annyira lelkes vagyok, hogy már-már szerelmesen zsongok, várom, mikor alszik el a gyermekem, és készülök el a napi teendőimmel, mint pl. háztartás, meg főzés, meg mosás. Tudjátok.

Köszönöm neked Kinga, hogy hónapok óta, mióta csak olvaslak, inspirálsz! Nem csak az artsy-fartsy sorozattal , hanem írásaiddal, gondolataiddal is!

Rengeteget kaptam tőled. Szépen lassan nyiladozik a kreatív izém. Isteni felemelő, felszabadító érzés!

Aktuál: mostanság két gyerek a hobbim. lelkesen, szerelmesen. 

S01 E04 - 2006.12.08.

már rég tapasztaltam, vagy talán nem is, hogy egy orvos aki egyébként főorvos, professzor, egyetemi tanárember, a szakterületének guruja, ugy fogad engem, hogy be sem jelentkeztem, csak ugy odamentem, és jön, bemutatkozik, kezetfog!
jólesett, hogy emberként bánt velem, nem csak egy tárgy voltam, egy feladat. részletesen elmagyarázta, hogy mi is a helyzet velem. nem beszélt külföldiül. köszönöm neki!
ja, nem böknek. nem kell ! :D

S01 E03 - 2006.12.07

Mindig elgondolkodtat, amikor ez történik velem. Semmi extra, csak mély álomba zuhanok, és nagyon hirtelen ébredek fel. Illetve próbálok magamhoz térni. Nem vagyok búvár, de ilyen lehet, amikor túl gyorsan jön fel a felszinre egy merülés alkalmával. Gondolom.

Ez olyan semmihez sem fogható, azt azért nem mondanám hogy hű de eufórikus, inkább ijesztő. Talán nem véletlenül van ez a állomba merülni kifejezés, tényleg belesüppedek az ágyba, a párnába, elmerülök. Már nem érzem a súlyomat. Olyan az egész, minntha kinyílna a homlokom, a melkasom, és itt ne tessék horrora gondolni, szóval semmi helyszínelős vér! - szóval kinyílik, és kiközlekedem, én, saját magamból, és ha nem álmodok, márpedig ritkán álmodok, szóval akkor még a tudatomból is kirepülök.

De van valami valami elszakíthatatlan fonal ami mondjuk a nemlétező, mert ugye a testemet elhagyom, szóval a nemlétező bokámra van kötve, és amikor ébredni kell, na akkor brutális gyorsasággal ránt vissza a helyemre.

Hallom hogy valaki reklamál VÁÁÁÁ....!!! Hő... és leeeee..... esetleg brrrrr... Próbálom megtalálni a tudatomat, a testemet és összeilleszteni, hogy működjön egymással. Kicsit hápogok, szédelgek, az agyam küldi a jeleket, hogy pillanat és ott is vagyok, nem hagytalak magadra, aztán az első pár tétova lépés után vissza találok magamba szépen. Átölelem a fiamat, és olyan jó, hogy itt vagyok a jelenben, ebben a dimenzióban. Jó nekem itt.

S01 E02 -  2006.12.07

költözködöm. pakolászom.  nincs sok cuccom, egy délután alatt meglesz.

de azért a felújitás időbe fog telni. 

aktuál: sok cuccom van. sok délután kell hozzá, és meglesz.

igen kis idő kell hozzá :)

persze.

előzmények 

S01 E01 - 2006.12.07

Amikor a fiamat vártam, egyfolytában felhőtlen, a rózsaszínü felhőkön át látó, és magamat gyönyörűnek, és kívánatosnak érző állapotot vártam. Azt az ideálisat, amit akkor, és csakis akkor érez az ember. Hát persze, hogy szerettem, akartam azt az állapotot. Ezt nyomja minden újság, könyv, amit a kismamáknak teremtettek. Valahogy csak olyan rokonok barátnők akadnak, akiknek ilyen volt.

Aztán leesett. Akkor, amikor egy a boldogságot kereső, de nem találó barátommal megosztottam, hogy a boldogságom abból áll össze, hogy megélem, átélem, és magamévá teszem a boldog pillanataimat, és ez hoz egyensúlyt bennem. Na nem unalmas az élet, és vannak izgalmak, fájdalmak, forró könnyek, de így kerek az egész. Rendben van. Magyaráztam, magyaráztam, hogy megértse, hogy nem vagyok ufó, a lehetőség mindenkinek adott...

... szóval leesett. És hirtelen megéltem a rózsaszínű kismama pillanataimat. Fantasztikus kismamaságom volt. Belefértünk a bőrömbe, nem repedt és szakadt szét a kisgömbőc.

plussz aktuál: amikor az első fiamat vártam. fantasztikus kismamaságom volt. a másodiknál bár minden igyekezetemmel azon voltam, hogy megéljem a boldog pillanatokat, boldogságérzéseket magamévá tettem, szuperül tényleg, sikerült is, boldog voltam és vagyok, és nagyon nehéz kismamaságom volt. Mondhatnám, hogy az első szuper kismamaságom a micsoda máázli esete volt!